huenru

„A szegedi híd alatt”

dekor-a-szegedi-hid-alattA XX. század elején a paprikatermesztés és feldolgozás komoly iparággá nőtte ki magát olyannyira, hogy már léteztek a kereskedelmi kategóriák, külön paprikapiacon cserélt gazdát a füzéres és őrölt paprika, megjelentek a színes csomagolóanyagok és díszes dobozok, később a hamisításból eredően a zárjegyek, majd egy vegyvizsgáló állomás is létesült Szegeden megteremtve a fűszerpaprika kutatás tudományos alapjait. A világháború kitörése, később a Trianoni döntés, aztán  világgazdasági válság is közrejátszott abban, hogy elődeink két zárt termelői körzetet hoztak létre kalocsai illetve szegedi központtal, ezzel is stabilizálva a fűszernövény gazdasági helyzetét. Az igazi fordulópont azonban 1936 volt, amikor is fővárosi központtal megalakult a Fűszerpaprika Termelők Kikészítők Értékesítők Szegedi Szövetkezete, mintegy centralizálva a fűszernövény begyűjtését és kereskedelmét is. Némileg hullámzó időszak következett, a II. világháború, az államosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, majd a tsz-ek korszaka a tömegtermelés szintjére sűlyesztette a termelést és feldolgozást. Az 1989-es rendszerváltás liberalizálta a fűszernövény gazdasági és piaci viszonyait, így napjainkra egy sokrétű, színes termesztési és feldolgozási struktúra jellemzi a magyar paprikát. Napjainkban kizárólag hazai nemesítésű fajtákat használnak a gazdák, ezzel is őrizve a növény genetikai alapjait.

A magyar termelők szakmaszeretete, a kutatók, nemesítők odaadó tudományos munkája és a feldolgozók, kereskedők lelkes hivatástudata biztosíték arra, hogy a szegedi paprikának még hosszú ideig biztos helye van úgy magyarok asztalán, mint más népek konyháiban egyaránt.