huenru

Szent-Györgyi Albertről

Szent-­Györ­gyi Al­bert (Bp. 1893. szep­tem­ber 16. – Wo­ods Hall, Mas­sa­chu­setts, U­SA, 1986. ok­tó­ber 22.): bi­o­ké­mi­kus, az M­TA tag­ja (r. 1935, t. 1945), No­bel-­dí­jas (1937). A­nya­i á­gon a ne­ves tu­dós­di­nasz­ti­a, a Len­hos­sék csa­lád ne­gyed­ik nem­ze­dé­ke. E­gye­te­mi ta­nul­má­nya­it 1911-17-­ben a Bu­da­pes­ti E­gye­te­men vé­gez­te.

Szent-­Györ­gyi Al­bert ál­ló, e­gé­sza­la­kos ké­pe. A la­bo­ra­tó­ri­u­mi pap­ri­kaőrlő mel­lett áll, vizs­gá­ló­dik.
Szent-­Györ­gyi Al­bert ál­ló, e­gé­sza­la­kos ké­pe. A la­bo­ra­tó­ri­u­mi pap­ri­kaőrlő mel­lett áll, vizs­gá­ló­dik.
C-­vi­ta­min fi­o­lá­ban - fű­szer­pap­ri­ká­ból el­őál­lí­tot­ta Szent-­Györ­gyi Al­bert.
C-­vi­ta­min fi­o­lá­ban – fű­szer­pap­ri­ká­ból el­őál­lí­tot­ta Szent-­Györ­gyi Al­bert.

 

Már or­vos­tan­hall­ga­tó­ként a mor­fo­ló­gi­a ér­de­kel­te, később szö­vet­ta­ni vizs­gá­la­to­kat vég­zett nagy­báty­ja, Len­hos­sék Mi­hály in­té­ze­té­ben. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú­ban me­di­kus­ként vett részt, de meg­se­be­sült és ha­ma­ro­san le­sze­rel­ték. Or­vo­si ok­le­ve­le meg­szer­zé­se u­tán Po­zsony­ban, P­rá­gá­ban, Ber­lin­ben, Le­i­den­ben, Cg­ro­i­neng­ben, ez­t kö­vetően Camb­rid­ge-­ben (a­hol 1927-­ben ké­mi­a­i dok­to­rá­tust szer­zett) foly­ta­tott ta­nul­má­nyo­kat, tar­tott el­őa­dá­so­kat. 1931-1945. kö­zött a sze­ge­di Fe­rencz Jó­zsef Tu­do­mány­e­gye­tem Or­vo­si Ve­gyé­sze­ti In­té­ze­té­nek p­ro­fesszo­ra, 1945-1947. kö­zött a bu­da­pes­ti or­vo­si ka­ron a bi­o­ké­mi­a p­ro­fesszo­ra, 1946-48-­ban az M­TA má­so­del­nö­ke. 1947-től az U­SA-­ban mű­kö­dött, a­hol 1947-1962. kö­zött az U­SA I­zom­ku­ta­tó Tu­do­má­nyos In­té­ze­te ten­ger­bi­o­ló­gi­a­i la­bo­ra­tó­ri­u­má­nak i­gaz­ga­tó­ja, 1962-1971. kö­zött Darth Mo­unth-­ban e­gye­te­mi ta­nár, szá­mos tu­do­má­nyos ta­nács tag­ja. Pá­lya­fu­tá­sá­nak e­le­jén a bi­o­ló­gi­a­i o­xi­dá­ci­ó­val fog­lal­ko­zott, ki­mu­tat­ta, hogy az a­nyag­cse­re a hid­ro­gén és o­xi­gén ak­ti­vá­lá­sán a­la­pul.

Fel­fe­dez­te a C4 di­kar­bon­sav-­ka­ta­lí­zist, a­mi a K­rebs-­fé­le kör­fo­lya­mat a­lap­ját kép­zi. A pe­ro­xi­dáz-­rend­szer­re vo­nat­ko­zó fel­fe­de­zé­se­i ve­zet­tek el a­ma re­du­ká­ló á­gens fel­fe­de­zé­sé­hez, a­mely az o­xi­dá­lás­hoz szük­sé­ges és később asz­kor­bin­sav né­ven vált is­mert­té. Meg­ál­la­pí­tot­ta a he­xu­ron­sav össze­té­te­lét, a­mit a­zo­no­sí­tott az asz­kor­bin­sav­val és a­mi nem más, mint a C-­vi­ta­min. E fel­fe­de­zé­sé­ért 1937-­ben No­bel-­dí­jat ka­pott. Már Sze­ge­den el kez­dett fog­lal­koz­ni az i­zom-össze­hú­zó­dás bi­o­fi­zi­ka­i és bi­o­ké­mi­a­i me­cha­niz­mu­sá­val. A szub­mo­le­ku­lá­ris vizs­gá­la­tok u­tán ér­deklő­dé­se a rossz­in­du­la­tú da­ga­na­tok fe­lé for­dult. Két év­ti­ze­den ke­resz­tül fog­lal­ko­zott a sejt­szintű sza­bá­lyo­zás je­len­sé­ge­i­vel. A I­I. vi­lág­há­bo­rú é­ve­i a­latt szem­be szállt a ná­ci Né­met­or­szág po­li­ti­ká­já­val.

Fon­tos sze­re­pet ját­szott a Kál­lay-­kor­mány ki­ug­rá­si kí­sér­le­té­nek dip­lo­má­ci­a­i ak­ci­ó­i­ban. Bár 1947-től az U­SA-­ban élt, de so­ha nem sza­kí­tot­ta meg kap­cso­la­ta­it szülő­föld­jé­vel, min­dig ma­gyar­nak val­lot­ta ma­gát. Az 1960-as é­vektől kezd­ve rend­sze­re­sen ha­za­lá­to­ga­tott, 1987-­ben a Sze­ge­di Or­vos­tu­do­má­nyi E­gye­tem (­mely ko­ráb­ban dísz­dok­to­rá­vá a­vat­ta) fel­vet­te a ne­vét.